Története
Bonchidai Bánffy-kastély Története
Műemléki azonosító: CJ-II-a-A-07534
A birtok eredete
A bonchidai birtokot először 1263-ban említik írott források. 1387-ben Luxemburgi Zsigmond király adományozta a Bánffy családnak, akik a 20. századi államosításig birtokolták az ingatlant.
A korai írásos források hiánya miatt a kastély építésének kezdetét pontosan nem lehet meghatározni. Valószínűleg az első épület egy kisebb, egyszerű kastély volt. 1668 és 1674 között Bánffy Dénes – Erdélyi Mihály I. Apafi fejedelem sógora – megerősítette a rezidenciát egy négyszögletes falrendszerrel, a sarkokon kör alakú tornyokkal és egy keleti kaputoronnyal. Dénes kivégzése után 1674-ben fia, Bánffy György folytatta az építkezést.
A barokk átalakítás és a kastély fénykora
1735-ben a reneszánsz kastélyt Bánffy Dénes örökölte, aki több évet töltött a bécsi udvarban. 1747-ben, Mária Terézia császárné udvari főlovászmestereként hazatérve, a kastély teljes barokk átépítését kezdte el.
1747 és 1751 között épült meg az U-alakú, cour d’honneur-t záró szárny, amely a lovardát, a lovasiskolát és a kocsiszínt fogadta. Ezt a szárnyat gazdagon díszítették mitológiai szoborgalériával, melyet Johannes Nachtigall készített. Ezt követően Bánffy György, a későbbi erdélyi kormányzó építtette a főépület északi szárnyát, amely 1784–1786 között készült el, párhuzamosan a kolozsvári Bánffy-palota építésével.
XIX. századi átalakítások
1820-ban Bánffy József lebontotta a reneszánsz kaputornyot, és a felszedett anyagokból 1821-ben egy hatkerekű vízimalmot épített a kastély közelében.
Az 1830-as években a keleti szárnyakat neoklasszicista stílusban alakították át, a korábbi barokk kertet pedig romantikus parkra cserélték. 1855-ben a főépület és a korábbi konyha nyugati homlokzata neogótikus stílust kapott, a konyha mellé pedig tornyot építettek.
Első század eleje és a háborús pusztítás
A kastély utolsó három tulajdonosa – köztük Bánffy Miklós politikus és író – igyekezett megőrizni az épületegyüttest történeti formájában.
A második világháború idején a kastély északi szárnyát a náci csapatok katonai kórházként és raktárként használták. A visszavonulás során felgyújtották az épületet, így a fő- és a nyugati szárnyak tető nélkül maradtak, a padlószerkezetek részben elpusztultak. A kastély bútorait, műalkotásait és a Bánffy család könyvtárát elrabolták, majd a szállítmányokat bombatámadás érte, így a tartalom teljesen megsemmisült.
Államosítás és hanyatlás
Az államosítást követően a kastélyt az Agrártárca vette át, és mezőgazdasági gép- és traktorállomást telepített a területre. A Miklós-épület irodaként és dolgozói lakóhelyként szolgált, a régi konyhát étkezdeként használták, a lovardát pedig klubként alakították át – eközben megsemmisítették a ló szobrát ábrázoló szökőkutat és a főkapu feletti családi címerképet.
A kastély pusztulásához a helybeli lakosok is hozzájárultak: építőanyagokat, szobrokat és különböző tárgyakat vittek el, köztük bronz kisplasztikákat, érmeket, üveg- és bronz lámpákat, amelyeket korábban a Miklós-épületben a gróf saját múzeumában mutattak be.
Sikertelen mentési kísérletek és nem rendeltetésszerű használat
Az 1960-as években a Műemlékvédelmi Igazgatóság több intézményt – köztük a Herbák János Gyárat és a Babeș-Bolyai Egyetemet – próbált meggyőzni a kastély átvételére és munkás- vagy diáküdülővé alakítására, sikertelenül. Egyedül a bukaresti Filmstúdió mutatott érdeklődést, amely itt forgatta a Felakasztottak erdeje című filmet, Liviu Ciulei rendezésében.
1968-ban sürgősségi beavatkozásokat végeztek: vasbeton padlószerkezeteket és tetőszerkezetet építettek a főépületre. A munkálatok 1972-ben megszakadtak, a pusztulás folytatódott. Az 1980-as években a lovardában gombatermesztés folyt, a Miklós-épületben baromfitelep, a kápolnában sörösüzem, a régi konyhában pedig nyúltenyészet működött.
Restaurálás és revitalizáció
1990 után a Transylvania Trust vette át a kastélyt koncessziós szerződés keretében. Bár 2007-ben az ingatlant visszaadták a Bánffy családnak, a Trust továbbra is koordinálja a hosszú távú restaurációs és revitalizációs programot. A cél a kastélyegyüttes történeti integritásának megőrzése és fenntartható beillesztése a kortárs kulturális életbe.
