A bonchidai Bánffy-kastély helyreállításán munkálkodó Transylvania Trust Alapítvány 2024 nyarán összesen két épített örökség helyreállító szakképző programot tartott. Az első modulra augusztus 4–17-e között került sor, Hagyományos építőmesterségek és épített örökség helyreállító szakképzés címmel.
A szakképzés egyetemi hallgatóknak (építészek, építőmérnökök, tájépítészek, régészek, művészettörténészek stb.) és az építőiparban dolgozóknak szólt, de szívesen fogadtunk más területről érkező érdeklődőket is. A szakképzésen 26 résztvevőt fogadtunk négy különböző országból (Románia, Magyarország, Franciaország, Finnország).
A szakképzés ideje alatt az ottlévők három műhelymunkán vehettek részt, tapasztalt gyakorlati oktatók vezetésével. A gyakorlati oktatást elméleti előadások előzték meg, amelyeket hazai és külföldi tanárok tartottak. Ezen kívül egyes estéken a résztvevőknek alkalmuk adódott szakképzett meghívottakkal találkozni, és az örökségvédelem különböző tematikáit érintő előadásokon, beszélgetéseken részt venni.
A képzés első napját kizárólag az elméleti oktatásnak szenteltük, amely során a résztvevők megismerhették a kastélyban több, mint két évtizede zajló szakmai program múltját, a kastély történelmét és építészeti fejlődését, valamint különböző előadásokat hallgathattak a kulturális örökség védelméről (örökségvédelmi és -helyreállítási alapelvek, műszaki, régészeti, urbanisztikai, mérnöki stb. szempontok). Bevezetésképp Csók Zsolt régész bemutatta a bonchidai Bánffy-kastélyban mintegy két évtizede működő Épített Örökség Helyreállító Szakképző Központot. Ezt követően beszélt a régészet szerepéről az épített örökség menedzsmentjében, majd Szőke Kálmán bányász szakértő bemutatta, illetve szemléltette az építőiparban használt különböző kőzeteket, valamint ezek tulajdonságait. Délután Eke Zsuzsanna művészettörténész ismertette a bonchidai Bánffy-kastély rövid történetét, melyet egy a kastély körüli vezetett séta egészített ki. Ezután Ványolós Endre építész Kortárs várostervezési, köztérrendezési beavatkozások műemléki környezetben című bemutatóját hallgathatták meg a résztvevők. A napot Makay Dorottya mérnök tartószerkezeti beavatkozásokról szóló előadása zárta, melyet esettanulmányokkal szemléltetett. Nicole Sutton építész elméleti előadásait a képzés második felében kísérhették figyelemmel a résztvevők: ezek a mész és egyéb történeti építőanyagok használatáról, valamint a minimális beavatkozás, a folyamatos karbantartás, az építési technikák és anyagok kompatibilitása, valamint a hagyományos építőmesterségekhez kapcsolódó ismertetek fontosságáról szóltak.
A képzés hátralévő részében, a második nap elején közösen megtartott munka- és egészségvédelmi előírások ismertetése után, a résztvevők különböző műhelyek keretében részesültek gyakorlati képzésben, ahol megismerkedhettek a kőművességgel, boltozathelyreállítással és faldíszítő technikákkal (fresco, secco, sgraffito, stucco marmorino), a hagyományos asztalossággal és régi bútorok restaurálásával, valamint a kőfaragással. A műemlékhelyreállítás gyakorlatba ültetését Bikfalvi Márton telephelyvezető és csapata vezette fel, valamint a kőfaragást Sipos István Márton kőfaragó, szobrász ismertette.
A kőműves műhelyben a résztvevők először megismerkedtek a képzés során használt szerszámokkal és anyagokkal, kivált a kastély helyreállítási munkálataihoz szükséges mészhabarcs jellemzőivel, majd több csoportba osztva és időnként cserélődve több helyen dolgoztak úgy, hogy mindenkinek legyen alkalma mindent kipróbálni: egyesek a konyhaépülethez kapcsolódó kerek torony lábazatának vakolatát újították fel – így a vakolást gyakorolták; mások az istálló lábazatát erősítették meg – ezáltal a falazatmegerősítés technikáit sajátították el; megint mások pedig az istálló egyik csehsüveg boltozatának újjáépítésén dolgoztak – megismerkedve a boltozatrekonstrukció elméletével és gyakorlatba ültetésével. A faldíszítő technikák (fresco, secco, sgraffito, stucco marmorino) elsajátítására mindenkinek két nap jutott. A hagyományos asztalos és bútorrestauráló műhelyben a résztvevők együtt dolgoztak. Először ők is megismerkedtek a mesterség sajátos szerszámaival és eszközeivel, tanultak a faanyagról és az asztalosságban használt kötésekről, illesztésekről, majd lépésről lépésre haladva restauráltak egy régi, hagyományos asztalostechnikákkal készített bútordarabot. A kőfaragó műhely során a résztvevők az istálló falazott pilléreinek hiányzó lábazati kőelemeit faragták újra, amely során megismerkedtek a különböző típusú és használatú vésőkkel, a szakma sajátos szerszámaival, majd a kőtisztítás és -kiegészítés módszereibe is beavatást nyertek.
Az első nap elméleti előadásait kiegészítendő, összesen négy esti beszélgetést szerveztünk meg, ahol a résztvevők Ioana Rus-Cacovean művészettörténésszel együtt fedezhették fel a bonchidai Bánffy-kastély kommunista múltját, Mihály Ferenc farestaurátorral esettanulmányokat vizsgálhattak meg, Virgil Pop építésszel a szín jelentőségét vitathatták meg a restaurálásban, és nem utolsó sorban Claudiu Salanță építésszel megismerhették a népi építészet és a vidéki épített örökség hasznosításának lehetőségeit.
A program keretében a diákok egy tanulmányi kiránduláson is részt vettek. Első állomása Torockó volt, ahol a település hagyományos házait csodálhatták meg, valamint meglátogattak egy 18. századi malmot, a néprajzi múzeumot és az unitárius templomot. Ezután Székre utaztak, ahol megtekintették a református templomot, megismerkedtek a falu hagyományaival és a széki nádasban is sétáltak egyet.
A képzés végén a résztvevőket egy írásbeli vizsga alapján kiértékelték, akik pedig teljesítették az elvárt kritériumokat, elismerő tanúsítványt kaptak. Ugyanakkor, a diákok meglátogatták az összes műhelyt, ahol bemutatták egymásnak a két hét alatt elvégzett munkákat.
A szakképzés társtámogatója a romániai Nemzeti Kulturális Alap és a Communitas Alapítvány.
„A projekt nem feltétlenül képviseli az AFCN álláspontját. Az AFCN nem felel a projekt tartalmáért, eredményeinek felhasználási módozataiért. Mindezekért teljes mértékben a támogatás kedvezményezettje felel.”