Erdélyi főúr, a fejedelmi tanács tagja, I. Apafi Mihály fejedelem sógora, Kolozsvár és Somlyó főkapitánya. 

A bonchidai kastély első, írásos emlékekben is megörökített építtetője. Családja számára sok birtokot szerzett, köztük a gyalui várkastélyt. Politikai összeesküvés áldozata lett, Teleki Mihály fejedelmi főtanácsos nyomására lefejezték. Felesége, Bornemisza Kata (?-1685), vele együtt került fogságba Bethlen várába, majd férje halála után Bonchidára költözött, ahol ekkor már állt a négy sarokbástyás, belső udvaros vár. 

Báró, majd gróf, Habsburg-párti főúr, az Osztrák Birodalomhoz csatolt Erdély első kormányzója (gubernátora). 

Kinevezése után kezdi el a bonchidai vár kastéllyá alakítását. Felesége Bethlen Klára. 

Gróf, Kolozs megye főispánja. Mária Terézia császárnő főlovászmestere, a Német-Római Birodalom kamarása és valódi belső tanácsosa. 

Báró Barcsay Ágnessel 1746-ban kötött házasságot és nagy birtokainak jövedelmét feleségének, Barcsay Ágnesnek roppant hozománya is növelte. Ha nem Gyaluban élt, akkor Bécsben töltötte életét, Mária Terézia udvarában. A házaspárnak tíz esztendő alatt négy gyermeke született. Közülük két fiú maradt életben: Bánffy Dénes (aki elhunyt 1773-ban) és Bánffy György, a későbbi gubernátor, valamint egy lány, Ágnes (született 1756 táján). Házasságuk tizedik évében a tékozló életet élő gróf konvertált, vagyis áttért a katolikus vallásra. Politikai és felekezeti kapcsolódási pontok ihlették a kastély barokk átépítését: a patkóalakú díszudvart és attikájának faragott kőszobor-galériáját, illetve a kastélykert kialakítását. Ennek köszönhetően nevezték a kastély Erdély Verszáliájának. 

Császári és királyi kamarás, 1787-től Erdély kormányzója.

A bécsi Theresianumban tanult. Az utolsó igazán nagystílű erdélyi főúr, a legszenvedélyesebb építők és műbarátok egyike volt. Az Aranka György által 1793-ban alapított Erdélyi Nyelvművelő Társaság védnöke, 1819-ben Kolozsvár és a régió első művészetoktatási intézményének, a Muzsikai Egyesületnek lesz pártfogója. Felesége, Palm Jozefa, is művelt zeneértő, Mozart-kedvelő.

A híres kolozsvári Bánffy-palota építtetője, miközben ezzel egyidőben javítási munkálatokat végeztet Bonchidán, létrehozva a főépület belső udvarra néző barokkos portáléját is 1784-re, amelyet latin nyelvű felirat örökít meg az emeleti ablak szemöldökkövén. 

RESTAURARI CURAVIT COMES GEORGIUS BANFFI L: B: DE LOSONTZ /S: C: R: A: M : CAMERARIUS INSIGNIS ORD: S: STEPHANI REGIS APLICI COMENDATOR / HUNGARICO ET TRANNICO AULICUS CANCELARIUS ANNO 1784.

Bánffy György és Palm Jozefa levelezése bizonyítja, hogy mennyi gonddal és figyelemmel foglalkoztak a kastély díszítésével, amelybe ekkoriban kerülnek a fehér kályhák, üvegfüggős barokk csillárok, a BGB betűkkel ellátott faragott méteres nagyságú sakkfigurák. A kolozsvári, gyalui és bonchidai palotákban „muzsikás flótás órák” és szerkezetek sokasága, két nagybőgő, egy cimbalom, kottatartók, a zenészek padjai és nem utolsósorban egy cseresznyefával furnérozott fortepiano volt található.

Főkormányszéki tanácsos

Egyedül élt haláláig Bonchidán; rendkívül zárkózott, magányos életű férfi volt. A szenvedélyes művészetbarát folyton tervezgetett, minden divatos irányt azonnal felkarolt. A bonchidai kastélykertet angol kertté alakíttatja, kanyargós utakkal, mesterségesen elrendezett bokrokkal, elszórt virágágyakkal vétette körül a kastélyt. Az 1810-es években bontatja le a reneszánsz kaputornyot, amelynek elemeiből épül meg a malom, és klasszicista stílust kapnak az épületek homlokzatait. Az angol romantika magyarországi térhódításának következtében a kastély nyugati szárnyai (a főépület része és az egykori konyhaépület) a neogótikus formanyelvet tükrözik. Az alkalmazottai visszaélései miatt elszegényedett gróf eladja kastélyát Koburg hercegének, aki átengedi azt Bánffy Miklós grófnak.

Magyar polihisztor; író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Szülei Bánffy György (1845-1929) és Bánffy Irma (1851-1875). Felesége Váradi Aranka színésznő.

1900–1906 parlamenti képviselő, 1906–1909 az Erdélyi Lapok szerkesztője, 1906–1910 Kolozs megye főispánja, 1912-től a Magyar Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa, 1916-ban felkérték az utolsó magyar király, IV Károly koronázási helyszínének megtervezésére. 

1921–1922 Magyarország külügyminisztere. 1926-ban tért vissza Erdélybe, 1926. július 6-án kapott román állampolgárságot I. Ferdinánd román királytól, megígérve annak, hogy tíz évig nem politizál. A politika helyett az erdélyi irodalmi élet fellendítését, az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer kiépítését tartotta feladatának. Az Erdélyi Helikon beindítása, a marosvécsi írói találkozók rendszeresítése, az Ellenzék korszerűsítése és vasárnapi irodalmi rovattal való bővítése, az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadói munkájának föllendítése azok a művelődéspolitikai tettek, amelyek jelzik Bánffy Miklós erdélyi jelenlétének hatékonyságát. Emellett az erdélyi református egyház főkurátora, és patrónusságát az erdélyi gazdákat tömörítő szervezet, az EMGE is jótékonyan élvezheti. Az 1934-től publikált több kötetes regénye, az Erdélyi történet világirodalmi remekmű.

Szintén az 1930-a években egyszerűsítteti a kastély nyugati szárnya emeleti mérműves loggiáját saját és Kós Károly tervei alapján.

1944-ben a magyar kormány küldötteként Bukarestben próbál kapcsolatot keresni az antifasiszta erőkkel. Ennek következtében a visszavonuló német csapatok felgyújtják bonchidai kastélyát. Utána Kolozsváron él, 1949-ig, majd 1950-ben Budapesten hal meg. 

A losonci Bánffy család grófi ága nevének utolsó viselője, 2007 óta a bonchidai kastély tulajdonosa. Budapesten született. Férje Ted Jelen. Három gyermekük közül David elhunyt, Elisabeth Párizsban, Nicolette az AEÁ-ban él. Három fiúunokája van. Édesapja, Bánffy Miklós irodalmi hagyatékának kezelője, az Erdélyi Trilógia angol és francia fordításának kezdeményezője, az angol változat társfordítója. Neki is köszönhető Bánffy Miklós életművének újjáélesztése. Tangerben él, és a 2005-ben kiadott, Ének az életből címmel adta közzé visszaemlékezéseit.

Bibliográfia:

A bonchidai Bánffy-kastély: múlt, jelen, jövő, 2020.

Bíró József, A bonchidai Bánffy-kastély, Minerva, Cluj, 1935. (ETF 75)

Bíró József, Erdélyi kastélyok, Új Idők Irodalmi Intézet, Bp., 1943.

https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/nezzen_leginkabb_a_szeretetre_egy_erdelyi_fouri_hazassag

http://www.gyalucastle.com/photosfamily.html

Gy. Dávid Gyula, A bonchidai Bánffy-kastély, Polis, Kolozsvár, 2018.